Az elmúlt 1 hétben a feszített időbeosztásnak köszönhetően mindenre jutott idő, de ennél többre már nem vagyok képes. A sok munka és a sok munkán kívüli esemény miatt minden napot meg kellett tervezni. Volt olyan, hogy munkából hazasietve gyorsan elmentem futni, utána villámgyorsan zuhanyzás, majd autóban vacsora, utána színház.... Leginkább emiatt vannak (voltak) kétségeim a maratonnal kapcsolatban. Ami a futást és az azzal kapcsolatos erőnlétet illeti, sokkal kevésbé aggódom.

A múlt héten egyébként szokásom ellenére, az időjárás miatt kénytelen voltam kétszer is futógépen edzeni. Az első hétköznapi 40 perces szépen eltelt, a szokásos kisebb kellemetlenségek (helyszűke, meleg, levegőtlenség) ellenére elviselhető volt.

Azonban jött a hétvége és az egésznapos vasárnapi elfoglaltság miatt edzésre csak szombaton jutott idő. Mire megemésztettem az ebédet és összekészülődtem, már kezdett sötétedni, de még nem kellett volna fejlámpa. Szépen felöltöztem, lesétáltam a ház elé és nagy meglepetésemre zuhogott az eső ... :) Így hát úgy ahogy voltam magamhoz kaptam még 1-2 lenge ruhát és elrobogtam az edzőterembe. Reméltem, hogy szombat délután talán lesz üres futópad.

Hát nem csak futópad volt üres, hanem az egész edzőterem: azt mondja a recepciós, ez minden hétvégén így van, csúcsidő hétköznap van! Így hát kikapcsoltattam a bömbölő zenét, bekapcsoltattam a tévét és nekifogtam a terv szerinti 80 percnek. Közben jöttem rá, hogy ennyit futópadon nem is teljesítettem még és arra is közben jöttem rá, hogy rohadt unalmas, szenvedős. Az is baj, hogy a futópadról bármikor le lehet jönni, míg ha kimész a szabadba, legfeljebb bele lehet sétálni, de akkor is haza kell jutnod valahogy.... és futva azért még mindig gyorsabb mint hazagyalogolni, nem? Így hát kb. 30 perc után már számoltam a 10 perceket, 1 óra után már az 5 perceket, a végén meg a perceket. Utána meg járni nem tudtam. Na nem a fáradtságtól, hanem az egyhelyben futástól teljesen megzavarodom. Ilyenkor olyan gyalogolni, mintha a föld felett járnék. Remélem többször nem kell ennyi időt futógépen tölteni, mert nekem nagy szenvedés volt...

Nem írtam most Prágáról, de majd legközelebb. Már befizettem a nevezési díjat, szállást lefoglaltuk, úgyhogy itt az ideje lelkileg is ráhangolódni! Nem beszélve arról, hogy egy bejegyzést azért megér az első igazi félmaratonom!

Ja és örvendjünk: végre tavaszodik, nem is akármilyen tempóban! Pár bejegyzéssel arrébb még mekkora hó meg hideg volt!