A címben minden benne van, a többit el lehet képzelni. Ha dolgozol és minden nap háromnegyed hatra érsz haza, akkor két lehetőség van: hajnalban, vagy késő este mehetsz el futni. Ilyen télen hajnalban még hidegebb van mint este hat körül, ma simán mínusz 10 volt. Marad tehát az esti futás, szépen felöltözve és ha nincs végig közvilágítás, fejlámpával is fel kell szerelkezni. Én kaptam karácsonyra egy nagyon jól működő darabot. Csak egy LED van benne, de nagyon fényesen ég, a sötétebb szakaszokon mindent bevilágít. Először furcsa volt, hogy zseblámpához képest mindig oda világít ahová a fejemet fordítom. Így a sok előnye mellett megmarad az egy hátrány, hogy nem tudod megbámulni a szembejövőket, mert egyből megvakulnak :) Úgy általában nem szabad senkire "ráfordítani" a fejed mert utána biztos minden pislogáskor színes fotlokat fog látni...
Kitartás, eltökéltség: Szóval aki hajlandó a fenti körülmények között kimenni és lenyomni 40 percet hetente háromszor, az már erős "lelki" alapokkal rendelkezik egy marathonhoz. Legalábbis ezzel nyugtatgatom magam. És igen, büszkének kell lenni már ezekre a "kis" lépésekre is, nem csak akkor legénykedni a Rómain, amikor finom langyos tavasz (vagy ősz) van. Nem is találkozni ilyenkor sok mindenkivel, bár meglepetésemre vagy 2-3 kutyás és 3-4 futó jött szembe. Mondjuk a kutyát mindenképpen üríttetni kell, úgyhogy azt nem számoljuk. A többi meg olyan hülye mint én.
40 perc ilyen futás után általában egyébként nekem semmi bajom nem szokott lenni, néha berekedek a számon vett hideg levegő miatt és egy párszor előfordult, hogy futás közben megfájdult a fülem. Pár alkalom után jöttem rá, hogy az MP3 lejátszó fülhallgatója vezeti be a hideget, attól fáj. Ennél hidegebb azért ne legyen!
Vagy megint otthon kellett volna maradni Józsi urat nézni?
