Igen, sikerült! A legfontosabb cél, a 6 perces ezer teljesítése megvan, még le is faragtam belőle 4 percet.

Titokban azért reméltem, hogy az óra az eredményben 1-essel fog kezdődni, de az már sajnos nem ment. Az elején úgy láttam, hogy ha az első 10 kilométeren és a másodikon is 3-3 percet javítok a 6 perces ezerhez képest, akkor sikerülhet. Az első 10-en le is jött majdnem négy perc, viszont a második felén megint visszacsúsztam egyet. Most azt gondolom, ha lett volna velem valaki, aki húz, talán sikerülhetett volna. Lehet, hogy nem volt elég erős az elhatározás, megelégedtem a 6 percesekkel amikor csak 2 percet kellett volna behozni a második felén. Így már kipihenten azért máshogy látja az ember mint közben amikor keményen küzdeni kell... mert egyébként tisztességesen kifutottam magam, nem maradt semmi tartalék, sem izomban, sem izületben, talán lélekben igen (de hát ezt nem lehet ennyire szétválasztani).

Itt van tehát a feladat, elérkezett megint egy olyan lélektani és fizikai határ amin túl kell haladni. Most egy hete foglalkoztat, hogyan kellene továbblépni, mi az ami átlendít a félmaratonon.

Úgy érzem az eddigi felkészülésben lelkileg egy kicsit kimerültem, kezd elveszni a dologban az élvezet. Nagy a feladat, mert most megint egy kevésbé látványos, de annál küzdelmesebb szakasz jön. Tegnap jól lebetegettem, nem mentem dolgozni, így végre volt egy kis időm elgondolkodni rajta. Úgy döntöttem, most egyelőre nem szeretnék ezen izgulni, szépen nyugodtan elkezdek 2 óra körüliket hétvégén futni, hétköznap 2 alkalommal 6-7 kilométereket és meglátom hogyan sikerül felnőni a továbblépéshez. Kell egy kis idő, amíg magabiztos leszek a felmaratonon, úgy látom nem tudom egyből elkezdeni növelni a távokat. Úgyhogy most kell egy valamennyi idő, utána visszatérek a startégiához. Most nem érzem elég felkészültnek magam a fejlődéshez.