Végül mindkét hétköznapi rövid futásomat kihagytam, hátha hét végére jobban leszek. Közben meg elkezdett a bal bokám (lábfejem?) fájni. Nem újdonság, de a bujkáló betegség és a lábfájás együtt eléggé elkeserített. A lábfájás már egy jó ideje vissza-visszatér. Eredetileg squashozás közben fordult a lábfejem magam alá, reccsent is, ahogy illik, a röntgen zonban nem mutatott semmi törést. Néha a futástól elkezd fájni, ilyenkor előfordul, hogy nagyon nehezen tudok ráállni. Most is ez történt. Szombaton még úgy nézett ki, fel kell adnom még a hét végi hosszú futást is, ezért aznap nagyon el voltam kenődve. Azon keseregtem, hogy Prága félmaraton előtt elég szerencsétlen lenne pont 2 hetet kihagyni. Ráadásul olvassunk csak vissza a legelső bejegyzésekre: most már túl sokat készültem ahhoz, hogy csak úgy ne érdekeljen.

Mi lesz, ha ez így folytatódik tovább? Hogy fogom tudni folytatni a felkészülést a maratonra ilyen állapotban?

Végül vasárnap, bár fájt egy kicsit továbbra is a lábam és egy kicsit még mindig betegnek éreztem magam, azért is elhatároztam, hogy legalább Szentendréig futok egyet. Ha nem megy, legfeljebb visszafordulok. Szerencsére a lábfájás 20 perc után abbamaradt (és azóta semmi problémám nincs!), a pulzusom viszont végig 160 körül volt, gondolom a bujkáló betegségnek köszönhetően.

Paraméterek: 14 km; 84 perc; 5,9 perc/km

Útvonal:www.futoterkep.hu/utvonal/glac2e/

Így hát optimistább vagyok, várom a Prágai kihívást. Most reggel 4:50 van, 1 óra múlva indulunk. Péntekig városnézés lesz és pihenünk, szombaton pedig életem első igazi félmaratonja. Az időjárás jelentés szerint aznap pont jön egy hidegfront és eső is várható, de nem érdekel, azért is lenyomom. Milyen jó lenne 2 órán belül!