Tegnap kaptam egy angol nyelvű levelet cseszkóból, úgyhogy most már hivatalosan is konfirmálva vagyok a félmaratonra!

Közben meg kezdek lerobbanni egészségileg, tegnap este már 8 körül pizsiben voltam és azt hittem, ma reggelre fel sem tudok kelni. De mégsem... úgy tűnik néhány C vitaminnal és koldrekszszel sikerült elnyomni a betegséget, úgyhogy egyelőre semmi probléma. Nem lenne jó éppen most lerobbanni. A biztonság kedvéért a mai napra kihagytam a rövid futásomat, nehogy emiatt legyek rosszabbul.

A hét végén Kiskörén futottam, a szokásos útvonalon persze hosszabb távon: www.futoterkep.hu/utvonal/gl8u17/.

Paraméterek: 18,8 km; 1:56; 6,2 perc/km; 9,7 km/ó

Még akkor is egészen elégedett lennék, ha megint nem lettek volna nehezítő körülmények (úgy látszik mostanában alig van könnyű futás). Először is megint nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elinduljak. Még a szobából viszonlyag csendesnek látszott az idő, úgy valamennyire lengedeztek a fák, de nem látszott veszélyesnek. Az odaúton jött 1-2 nagyobb széllökés, de nem volt probléma. Visszafelé viszont tovább erősödött a szél! A gát tetején, ami a Mátráig és vissza a legmagasabb pont :) néha akkora szél volt, hogy szinte egyhelyben futottam. Még sosem álltam ilyen közel ahhoz, hogy feladjam... A gyaloglásnak persze semmi értelme, mivel ugyanazt a távot meg kell tenni, csak sokkal lassabban. Ezzel vigasztaltam tehát magam és a végén csak hazaértem.

Várom a tavaszt, állítólag a hét végén fasza idő lesz. Hátha most összejön Prága előtt egy jó kis élvezetes edzés!